2. fejezet: Első nap az új suliban-Kellemetlen találkozás az egyik osztálytárssal

Minden találkozás meghatározó lehet.

~Korzenszky Richárd

*Iskola*

Elérkezek az iskolához. Megállok előtte és felnézek az építményre. Tipikus iskola kinézete van, semmi extra. A falak sárgák, és az egész épület úgy néz ki, mint egy tégla.

Kinyitom az ajtót, belépek az iskolába. Nagy hangzavar van, a folyosón gyerekek rohangálnak és beszélgetnek. Örülnek egymásnak, hiszen 3 hónap után most találkoznak először. Meg kell keresnem az osztálytermemet. A 16-os az. Felmegyek az első emeletre, ott jobbra fordulok, megyek egy kicsit a folyosón és máris ott van jobb oldalt a terem. Ráteszem a kezem a kilincsre, de még nem nyitom ki az ajtót. Hogy viselkedjek? Merül fel a kérdés bennem. Erőltessek mosolyt az arcomra, vagy inkább maradjak önmagam és legyek mogorva? Végül úgy döntök mosolygok. Fontos az első benyomás. 

Kiveszem a fülhallgatómat és lenyomom a kilincset. Az ajtó kinyílik. Néma csend van. A szemem először a tanári asztalon akad meg. Mellette egy kopaszodó férfi ül, lehet úgy 40. Biztos ő az osztályfőnök. Mikor belépek széles mosollyal az arcán köszön nekem:

-Szervusz Drágám! Gyere be!

-Jó napot! Öhm, jó helyre jöttem?-kérdezem kissé bizonytalanul, mivel senki nincs a teremben.

-9.A-s vagy?

-Igen.

-Ez esetben  jó helyre jöttél. Kérlek gyere ide, írd alá ezt a papírt aztán foglalj helyet!-odamegyek az asztalhoz.-Mi a neved?-kérdezi a tanár.

-Fekete Viktória-felelem.

-Szia! Én Tóth Ferenc vagyok-mondja és a kezét nyújtja. Kezet fogunk, aztán újból megkérdezi-Ne haragudj, milyen Viktória is vagy? 

-Fekete-mondom még egyszer, most már kicsit ingerültebben.

-Lássuk csak... Fekete Viktória-mondja elgondolkozva és a papírra néz.-Áh, itt is vagy! Itt írd alá kérlek. Előveszek egy tollat és aláírom a nevemnél. Közben vetek egy pillantást a névsorra. 20-an leszünk az osztályban. 

-Korán jöttem?-kérdezem, miután aláírtam a papírt. Az osztályfőnök ránéz az órájára.

-Nem hiszem, most 7:34 van, és háromnegyedre kell ideérni. A többiek késnek. Biztos nehezen kelnek fel, így első nap. Kérlek ülj le!-mondja, én pedig leülök a harmadik padba a fal mellé. Nem is baj, hogy én jöttem elsőnek. Így legalább nem kell mosolyogni. Ameddig nem jönnek a többiek előveszem a táskámból a könyvemet, amit magammal hoztam és olvasni kezdek. 

-Mit olvasol?-kérdezi az osztályfőnök.

-Thomas Harris-től a Bárányok hallgatnak-ot-felelem. Erre kicsit furcsán néz rám. Nem is csodálom, ez egy felnőtt könyv. A többi velem egykorú lány Twilight-ot szokott olvasni.

-Oké...-feleli kicsit bizonytalanul-Olvasd csak-mondja és belemélyed a papírjaiba. Éppen elkezdek olvasni, mikor beront egy fiú.

-Jóóó napot kívánok tanár úr. Jöttem a suliba! 9.A-s vagyok, Hajdú Roland a nevem.-Tanár úrral csak döbbenten nézünk rá. Elég érdekesen néz ki. Mély kivágású narancs póló, lógó ülepű fos zöld nadrág, csíkos Converse cipő és zöld napszemüveg van rajta. Elég hülyén néz ki, nem is tudom, mint a filmekben azok a "menő" fiúk az utcán akik csak úgy lógnak és beszólogatnak a járókelőknek. Ennek a gyereknek még a stílusa is olyan. Elég szlengül beszél. Biztos menő akar lenni. Szerintem ez nem menő, hanem inkább szánalmas. Miután a tanár felocsúdik ezt mondja:

-Jól van Roland, ak...-a fiú a szavába vág.

-Ugyan már haver! Neked csak Roli!

-Rendben. Akkor Roli, legyél szíves aláírni ezt a lapot.

-Okké.-mondja és odamegy az asztalhoz, odafirkantja a nevét a lapra és körbenéz az osztályban. Ekkor vesz észre engem. Kinyitja a száját, átnéz a napszemüvege felett és ezt mondja:

-Azta kurvaa. Te marha jól nézel ki!-Hogy mi??? Teljesen ledöbbenek. Mit képzel ez magáról? Undorító ez a srác. Odaszalad hozzám és "lazán" a kezét nyújtja-Hello cica! Mi a neved? Én Roli vagyok. Hát te?-én csak nézek, végül odanyögöm a nevemet.-Aha, szóval Viktória! Hmm, Viktória nincs kedved velem smárolni?-Na ez már több a soknál! Van pofája így viselkedni, ráadásul az osztályfőnök előtt??? Ideges leszek, felállok és megpofozom.

-Na ezt most rögtön fejezzétek be!!-mondja a tanár dühösen-mégis mit képzeltek magatokról? Egy gimnáziumban vagytok, nem az utcán!!!

-Elnézést Tanár Úr!-mondtam. Kicsit tényleg túlreagáltam, de hát ő is hallotta milyen szemtelen volt!

-Jól van Viki, elnézem, végül is Roli provokált téged, de máskor kicsit türtőztesd magad!-mondja. Legalább megért. Roli még csak most tér magához. Biztos még sose pofozták fel. Főleg nem egy lány.

-Hát baszki te jó temperamentumos kiscsaj vagy.-mondja és elbattyog az osztály túlsó végébe. Tudja egyáltalán mit jelent ez a szó? Mindegy. Remélem ezután hozzám sem mer majd szólni. Leülök és tovább olvasom a könyvemet. "Ennél már nem lehet rosszabb"-gondolom. De hamarosan 2 lány lép be a terembe. Mégis lehet rosszabb...

1. fejezet-Reggel

"Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől."

~Koncz Erzsébet

 *Otthon*

Enyhe fény szűrődik be a  redőnyömön. Mennyi idő lehet? Kinyitom a szemem és rápillantok az éjjeliszekrényemen pihenő órára. 6:30. Ideje felkelni. Első napom lesz a suliban. Nem szabad elkésni. 

Kidörzsölöm az álmot a szememből és felülök az ágyban. Körbenézek a szobában. A laptopomat a tegnap esti filmezés után nem csuktam le. Minden úgy van ahogy hagytam: ruhák szétszórva a földön, a felbontott csipsz ott van az asztalon a laptop mellett. Mióta lehet ott? Tuti hogy már oszlásnak indult.

Felállok az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Becsukom az ajtót, ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hideg víz, mint a jégeső veri a hátamat. Jól esik. 

Miután lezuhanyozok, magamra csavarom a törülközőt, kilépek a zuhanytálcából, de nem vagyok elég óvatos ezért megcsúszok a nedves padlón és beverem a fejem a mosdókagylóba. Szuper. Ez a nap is jól kezdődik.

Feltápászkodom a földről és a szekrényemhez megyek. Évnyitó lesz, ezért ünneplőt kell felvenni. Előveszem a fekete szoknyámat a fehér blúzomat és a harisnyámat. Felöltözök. Lemegyek a konyhába reggelizni. Olívia már ott ül a szokásos reggelije mellett-pirítós, tea-és odahív hogy üljek le:

-Gyere Csillagom, ülj le! - Csillagom?-gondoltam-Ennyire szeret, hogy most már Csillagomnak hív?

-Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezem meglepetten.

-Óh, hát tudod István a munkatársam meghívott ma este vacsorára! - Mondja fülig érő mosollyal.

-Aha.

-Te meg miért vagy ilyen kedvetlen?

-Mindig ilyen vagyok ha nem vetted volna észre.

-Még mindig a  múlton siránkozol? Ajj Drágám, hányszor mondtam már hogy felejtsd el végre!

-Te könnyen beszélsz!!! - fakadtam ki - Nem veled történt!!!

-Hát jó, ha nem kérsz a tanácsomból, békén is hagylak. - mondta kissé sértődötten és kiviharzott a konyhából. Marha jó. Megint bevágta a durcit. Nem is baj, legalább nem kell majd a nyavalygását hallgatnom Istvánról, miután egy kis ágyban hancúrozás után kidobta. Mindenki ezt csinálja vele, mert ő kapó az ilyenre. Na hagyjuk is.

Leülök és megreggelizek. Ránézek az órára: 7:00. Oké, bőven odaérek 7:45-re, sőt, még 7:30-ra is. Gyorsan fogat mosok és felveszem Olívia cipőjét. 5 centis magassarkú. Remélem nem botlok el benne. Felkapom a telefonom, a fülhallgatót és a táskát és kinyitom az ajtót. Kilépek az udvarra. Ragyog a nap, az égen bárányfelhők úszkálnak. Legalább az idő szép. Berakom a fülhallgatót és elindulok. Útközben egy pár árus néha megszólít és megkérdezi: "Új vagy itt, kislány?" A válaszom mindig igen. Erre ők megkérdezik hogy ki vagyok? "Fekete Viktória" mondom és elviharzok

Prológus

A múlt örökre elmúlt? Nem. A múlt örökké él, és nem ereszt. Nem ereszt egy 15 éves lányt, aki nem tud mindennapi életet élni a múltja miatt. Ugyanis történt vele valami. Valami, ami örökre megváltoztatta az életét, ami miatt képtelen emberi kapcsolatokat kialakítani, másokban bízni. Nem tud vidám lenni, felhőtlenül nevetni, szórakozni. Mindig csak felejteni próbál, de nem megy neki. A múltja mindenhová követi. Ez a történet róla szól, amikor új iskolába kerül, új emberek közé, új környezetbe. Vajon Viki képes lerombolni a falakat, amiket maga köré épített? Ki tud alakítani normális kapcsolatok osztálytársaival, tanáraival? El tudja feledni a múltat? És mégis mi történhetett vele, ami ennyire megtörté, szomorúvá és zárkózottá tette?


Ha kíváncsi vagy a történetre olvasd el a blogomat! Remélem tetszeni fog! :)
Jó szórakozást! :)