2013. május 22., szerda

1. fejezet-Reggel


"Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől."
~Koncz Erzsébet

 *Otthon*
Enyhe fény szűrődik be a  redőnyömön. Mennyi idő lehet? Kinyitom a szemem és rápillantok az éjjeliszekrényemen pihenő órára. 6:30. Ideje felkelni. Első napom lesz a suliban. Nem szabad elkésni. 
Kidörzsölöm az álmot a szememből és felülök az ágyban. Körbenézek a szobában. A laptopomat a tegnap esti filmezés után nem csuktam le. Minden úgy van ahogy hagytam: ruhák szétszórva a földön, a felbontott csipsz ott van az asztalon a laptop mellett. Mióta lehet ott? Tuti hogy már oszlásnak indult.
Felállok az ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Becsukom az ajtót, ledobálom a ruháimat és beállok a zuhany alá. A hideg víz, mint a jégeső veri a hátamat. Jól esik. 
Miután lezuhanyozok, magamra csavarom a törülközőt, kilépek a zuhanytálcából, de nem vagyok elég óvatos ezért megcsúszok a nedves padlón és beverem a fejem a mosdókagylóba. Szuper. Ez a nap is jól kezdődik.
Feltápászkodom a földről és a szekrényemhez megyek. Évnyitó lesz, ezért ünneplőt kell felvenni. Előveszem a fekete szoknyámat a fehér blúzomat és a harisnyámat. Felöltözök. Lemegyek a konyhába reggelizni. Olívia már ott ül a szokásos reggelije mellett-pirítós, tea-és odahív hogy üljek le:
-Gyere Csillagom, ülj le! - Csillagom?-gondoltam-Ennyire szeret, hogy most már Csillagomnak hív?
-Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezem meglepetten.
-Óh, hát tudod István a munkatársam meghívott ma este vacsorára! - Mondja fülig érő mosollyal.
-Aha.
-Te meg miért vagy ilyen kedvetlen?
-Mindig ilyen vagyok ha nem vetted volna észre.
-Még mindig a  múlton siránkozol? Ajj Drágám, hányszor mondtam már hogy felejtsd el végre!
-Te könnyen beszélsz!!! - fakadtam ki - Nem veled történt!!!
-Hát jó, ha nem kérsz a tanácsomból, békén is hagylak. - mondta kissé sértődötten és kiviharzott a konyhából. Marha jó. Megint bevágta a durcit. Nem is baj, legalább nem kell majd a nyavalygását hallgatnom Istvánról, miután egy kis ágyban hancúrozás után kidobta. Mindenki ezt csinálja vele, mert ő kapó az ilyenre. Na hagyjuk is.
Leülök és megreggelizek. Ránézek az órára: 7:00. Oké, bőven odaérek 7:45-re, sőt, még 7:30-ra is. Gyorsan fogat mosok és felveszem Olívia cipőjét. 5 centis magassarkú. Remélem nem botlok el benne. Felkapom a telefonom, a fülhallgatót és a táskát és kinyitom az ajtót. Kilépek az udvarra. Ragyog a nap, az égen bárányfelhők úszkálnak. Legalább az idő szép. Berakom a fülhallgatót és elindulok. Útközben egy pár árus néha megszólít és megkérdezi: "Új vagy itt, kislány?" A válaszom mindig igen. Erre ők megkérdezik hogy ki vagyok? "Fekete Viktória" mondom és elviharzok

2 megjegyzés:

  1. Tetszik ez az első fejezet.
    és tudod miért? mert szépen fogalmazol! :)
    csak így tovább, sok sikert, már várom a 2. fejezetet :DD

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen :)
    Hamarosan fent lesz, mostanában több időm van! (szerencsére)

    VálaszTörlés