"Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig
tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt
és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az
ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől."
*Otthon*
Enyhe fény
szűrődik be a redőnyömön. Mennyi idő lehet? Kinyitom a szemem és
rápillantok az éjjeliszekrényemen pihenő órára. 6:30. Ideje felkelni. Első
napom lesz a suliban. Nem szabad elkésni.
Kidörzsölöm
az álmot a szememből és felülök az ágyban. Körbenézek a szobában. A laptopomat
a tegnap esti filmezés után nem csuktam le. Minden úgy van ahogy hagytam: ruhák
szétszórva a földön, a felbontott csipsz ott van az asztalon a laptop mellett.
Mióta lehet ott? Tuti hogy már oszlásnak indult.
Felállok az
ágyból és a fürdő felé veszem az irányt. Becsukom az ajtót, ledobálom a
ruháimat és beállok a zuhany alá. A hideg víz, mint a jégeső veri a hátamat.
Jól esik.
Miután
lezuhanyozok, magamra csavarom a törülközőt, kilépek a zuhanytálcából, de nem
vagyok elég óvatos ezért megcsúszok a nedves padlón és beverem a fejem a
mosdókagylóba. Szuper. Ez a nap is jól kezdődik.
Feltápászkodom
a földről és a szekrényemhez megyek. Évnyitó lesz, ezért ünneplőt kell
felvenni. Előveszem a fekete szoknyámat a fehér blúzomat és a harisnyámat.
Felöltözök. Lemegyek a konyhába reggelizni. Olívia már ott ül a szokásos
reggelije mellett-pirítós, tea-és odahív hogy üljek le:
-Gyere
Csillagom, ülj le! - Csillagom?-gondoltam-Ennyire szeret, hogy most már
Csillagomnak hív?
-Mitől van
ilyen jó kedved? - kérdezem meglepetten.
-Óh, hát
tudod István a munkatársam meghívott ma este vacsorára! - Mondja fülig érő mosollyal.
-Aha.
-Te meg
miért vagy ilyen kedvetlen?
-Mindig
ilyen vagyok ha nem vetted volna észre.
-Még mindig
a múlton siránkozol? Ajj Drágám, hányszor mondtam már hogy felejtsd el
végre!
-Te könnyen
beszélsz!!! - fakadtam ki - Nem veled történt!!!
-Hát jó, ha
nem kérsz a tanácsomból, békén is hagylak. - mondta kissé sértődötten és
kiviharzott a konyhából. Marha jó. Megint bevágta a durcit. Nem is baj,
legalább nem kell majd a nyavalygását hallgatnom Istvánról, miután egy kis
ágyban hancúrozás után kidobta. Mindenki ezt csinálja vele, mert ő kapó az
ilyenre. Na hagyjuk is.
Leülök és
megreggelizek. Ránézek az órára: 7:00. Oké, bőven odaérek 7:45-re, sőt, még
7:30-ra is. Gyorsan fogat mosok és felveszem Olívia cipőjét. 5 centis
magassarkú. Remélem nem botlok el benne. Felkapom a telefonom, a fülhallgatót
és a táskát és kinyitom az ajtót. Kilépek az udvarra. Ragyog a nap, az égen
bárányfelhők úszkálnak. Legalább az idő szép. Berakom a fülhallgatót és
elindulok. Útközben egy pár árus néha megszólít és megkérdezi: "Új vagy
itt, kislány?" A válaszom mindig igen. Erre ők megkérdezik hogy ki vagyok?
"Fekete Viktória" mondom és elviharzok
Köszönöm szépen :)
VálaszTörlésHamarosan fent lesz, mostanában több időm van! (szerencsére)