6. fejezet: Álmok

Amit elfojtani igyekszünk, az behatol tudatosságunk mélyebb rétegeibe: lehetséges, hogy ébren képesek vagyunk ugyan elfojtani az adott dolgot, de az álmainkban újra és újra megjelenik

~Osho

Futok. Zihálok. Elfáradok. Megállok. Körbenézek. Sehol senki. Ez jó. Még mindig zihálok. Nem tudom abbahagyni. Valami reccsen. Mögöttem van. Hátranézek. És meglátom. Nincs arca, de tudom ki az. A gyilkos. Futok. De nem elég gyorsan. Elbújok. Közeledik. Megáll. Elmegy? Talán. Léptei elhalkulnak. Elment. Sóhajtok. De meghallja. Visszafordul. Imádkozok, hogy ne vegyen észre. De észrevesz. Elkap. Sikítani akarok. De nem tudok. Elvisz. Elvisz a sötétbe. Ott nincs senki. Csak ő és én. Azt csinál velem, amit akar. Meg is teszi. El akarok futni. De nem tudok. Valami húz. A sötétség tart vissza. A gyilkos felém nyúl. Érdes, piszkos kezével lassan megsimítja az arcomat. Szája mosolyra húzódik. "Az enyém vagy kislány" suttogja. Sikítok. De nem hall senki. Egyedül vagyok. Védtelenül. Kiszolgáltatottan. Vele.

*Otthon*

Zihálva ébredek fel. Izzadt vagyok, mintha maratont futottam volna. Visszajöttek. Megint visszajöttek a rémálmok. Azt hittem elmúltak. Mindig ugyanaz az álom. De mindig ijesztő. Már álmomban sincs nyugtom. Egy ideje altatót szedek. Eddig használt. 1 hónapig nem voltak álmaim. De most már ez se használ... Miért álmodik az ember?  

Ránézek az órára. 5:06. Úgysem tudok visszaaludni. Félek visszaaludni. Félek aludni. Félek aludni, mert félek hogy újra álmodok. Félek. Mindentől félek. Az életemet a félelem uralja. Utálok félni.

Felkelek. Ma nincs suli. Szombat van. Előveszem a laptopomat és visszafekszek az ágyba. Október 4-e van. 1 hónap telt el a suliból. Felugrok Facebookra. Rebeka be van jelentkezve. Ilyen korán fent van? Biztos nem tud aludni az apja miatt. már 3 hete kiderült, hogy beteg, de még mindig nem tudta teljesen feldolgozni. Meg lehet érteni. Éled a mindennapi életedet, és egyszer csak anyukád odaállít eléd azzal a hírrel hogy apukád meg fog halni. Mindenki kiborulna, nem? De. 

Valahogy meg kellene vigasztalni, ha csak egy kis időre is. Elvonni a figyelmét a gondjairól. De hogy? Támadt egy ötletem. Biztos szereti a filmeket. Mindenki szereti a filmeket, nem? Felmegyek a mozi honlapjára. Nem hiszem, hogy Rebeka szereti az akciófilmeket, meg az ilyen gyilkolászós filmeket. Pedig én csak azt szeretem. Mindegy. Most az ő kedvéért kibírok mást. Mi legyen? Valami mese? Vagy romantikus? Majd ő eldönti. Visszamegyek Facebookra. Meghívom moziba, persze úgy, hogy én állom. Beleegyezik. Belinkelem neki azoknak a filmeknek a leírását, ami érdekelheti. A "Tajtékos napok" címűt választja. Mindketten olvastuk, kíváncsi vagyok, milyen lett a film. 14:45-kor kezdődik a film. Megbeszéltük, hogy 14:30-kor találkozunk a mozi előtt. Szerintem örült neki, hogy meghívtam. Különösen annak, hogy én állom. Nem igazán érdekel a pénz. Olíviától nyugodt lélekkel csórok el akármennyit. Tudom, hogy nem valami erkölcsös dolog, de utálom őt, szóval tök mindegy. Azért vicces, hogy mennyire utálom a családtagjaimat. Annyira, hogy Olíviát Olíviának hívom, nem úgy hogy... 

RING RING. Szólalt meg a laptop. Ránézek. "EZ NEM VICC! Ön nyert egy Ipad-et!" Jaj de jó nekem... Gondolom és bezárom. Csendben kimegyek a szobámból, le a konyhába. Olívia a felső polcon, a kávé alatt tartja a havi fizetését. Elveszek egy 20.000-rest. Úgyse veszi észre. Meg különben is, megérdemli. Annyi rosszat csinált...
Visszamegyek a szobába és elkezdek filmet nézni.

*Mozi előtt*
14:40 van. Rebeka késik. Én már 14:25-kor itt voltam. 14:41-re vált az óra. Kezdek ideges lenni. Le fogjuk késni. De Rebeka ebben a pillanatban megjelenik. A levegőt kapkodja. Biztos futott.
-Bocsi, hogy késtem! Későn indultam!-kezd mentegetőzni.
-Semmi baj! Gyere, siessünk! A jegyeket már megvettem.-bólint. Felmegyünk a büféhez. Hosszú a sor. Mindegy, max lemaradunk pár reklámról. Beállunk a sor végére, és várunk. Egyszer csak megjelenik Dani. Mögénk áll be.
-Sziasztok lányok!-köszön a szokásos bájos mosolyával.
-Szi... Szia!-mondom kissé bizonytalanul. Rebeka sokat sejtően rám néz, majd ő is köszön.
-Mit néztek?-kérdezi Dani.
-Tajtékos napok-válaszolom.
-Tajtékos napok? Oh, igen, azt olvastam. Boris Vian írta, ugye?
-Igen-mosolygok. Örülök, hogy van valami közös bennünk.
-Mosolyogsz-mondja halkan Dani.-Nem szoktál.-kicsit rosszul esett. Jó, igaza van, de akkor is. Ő is észrevette, hogy mit mondott, ezért próbálta más témára terelni a beszélgetést.
-Én a Halálos iramban 6-ot nézem.
-Áh.
-Mi "áh"?
-Én már láttam. Nekem nem igazán jött be.
-Már láttad??-kérdezi döbbenten-Hiszen csak ma jött ki!
-Az internet varázsa-mondom újra mosolyogva. Ekkor mi kerülünk sorra. Veszünk 2 közepes pop-cornt és 2 Ice Tea-t és bemegyünk a terembe. Bár nem nézek hátra, de érzem, hogy Dani engem bámul.
-Ez mi volt?-von kérdőre Rebeka, mikor beülünk a terembe.
-Miről beszélsz?
-Hát ami kint volt! Dani tetszik neked, nem?
-Nem, dehogy is!-mondtam. Legalább is azt hiszem. Vagy mégis tetszik? Nem. Biztos nem.
-Aha, persze...-mondja Rebeka vigyorogva és a vászon felé fordul. Kezdődik a film.

*Film után*
Kijövünk a moziból. A film nem volt rossz. Nem az én stílusom, de ahhoz képest tetszett.
-Jaj!-kiált fel Rebeka miután ránéz az órájára-Már ennyi az idő??? Nekem mennem kell! Köszi, hogy meghívtál, nagyon jó volt! Szia!-és már el is fut a kijárat felé. Még utánakiáltok egy sziá-t aztán megyek tovább. Maradt még 15.000-rem. Azt elköltöm. Körbenézek a plázában. A mozival szemben van egy jó kis ruhabolt. Oda megyek. Körbefutom a boltot. Találok pár szép pólót, meg egy cipőt. Felpróbálom őket. Szerencsére mind jó. Beállok a pénztár előtt álló sorba. Egyszer csak megszólít egy ismerős hang.
-Szia!-hátrafordulok. Dani az.
-Ó. Szia!
-Mit veszel?-kérdezi. Felmutatom.
-Szépek.-mondja.
-Te is vásárolni jöttél?
-Hát nem kifejezetten. Csak körbenézek.
-Aha.-kifizetem a pólókat meg a cipőt. Elég sok cuccot vettem, alig bírom el.
-Segítsek?-kérdezi Dani. Ránézek.
-Nem azt mondtad, hogy körbenézel?
-Őő. Meggondoltam magam-mondja. Beleegyezek, hogy  segítsen vinni a cuccomat. Együtt kimegyünk a plázából és hozzám indulunk.
-Most egészen a házamig fogod cipelni a ruháimat?
-Hát ja. Úgy gondoltam.
-Elég messze lakok...-kezdek tiltakozni.
-Nem baj. Kell egy kis séta.
-Ha te mondod...-mit akarhat? Vajon belém van esve? Fogalmam sincs. Ilyen még nem volt. Mégcsak hasonló se.
-Ja, és bocsi azért, amit fent mondtam a mozinál. Tudod, hogy sosem mosolyogsz...-kér bocsánatot. Úgy tűnik, tényleg sajnálja.
-Áh, semmi baj. Végül is csak az igazat mondtad.-egy ideig csendben megyünk, majd Dani elkezd velem beszélgetni.
-Szoktál sorozatokat nézni?
-Az nem kifejezés! Minden nap. Amikor ráfüggök egy sorozatra 2 nap alatt végignézem az összes évadot. Most éppen a Hannibalt nézem.
-Te szereted az ilyen filmeket?
-Igen. Tudom, furcsa egy lánytól, de nekem ilyen az ízlésem.
-Tényleg furcsa, de legalább tudunk az ilyenekről beszélgetni.-beszélgetni akar velem? Ilyen se volt még hogy egy fiú keresi a társaságomat.-Nézed a Gyilkos elméket?
-Viccelsz? Persze! Imádom! Ki a kedvenced? Nekem Hotch meg JJ.
-De jó! Én is imádom. Nekem Morgan. A legjobb rész szerintem az, amikor...
Beszélgetni kezdtünk. Minden részt kitárgyaltunk. Jó volt. Még soha senkivel sem beszélgettem ennyi ideig egy témáról. Nem gondoltam, hogy ez az ember pont egy fiú lesz...
Odaértünk a házunk elé.
-Hát...-kezdem-Köszi, hogy segítettél cipekedni.
-Nincs mit!
-Hát... Akkor... Szia!-köszönök.
-Szia!-mondja, és elmegy. "Jó volt ez nap" - gondolom, és bemegyek a házba.