2013. június 15., szombat

13. fejezet: Szilveszter


 Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
~Woody Allen

*Otthon*
Ásítok egyet és a hátamra fordulok. Ránézek az órára: 11:20. Jól elaludtam. 
December 31-e van. Szilveszter. Ma lesz a buli Daniéknál...
Te jó ég... Most még jobban félek. De meg kell csinálnom. Már elvállaltam...
Feltápászkodok. Lassan ebédelnem kéne. Olívia sajnos itthon van. Megint le fog baszni. Azt nem tudom miért, de le fog. Lemegyek a konyhába. Az asztalnál ül-ahogy sejtettem. Köszönök egy "Sziá"-t, de válaszra sem méltat. Szép.  Belenézek a gázon pihenő edénybe. Pörkölt. Főzök hozzá tésztát és megebédelek. Olívia közben felmegy. Biztos nem bír velem egy levegőt szívni. Ebéd után felmegyek a szobámba. Hánykor is kezdődik a buli? Megnézem a meghívót. 5 óra. Van még bőven időm. Szokás szerint megnézek egy filmet.

Délután négy. El kellene kezdeni készülődni. A szokásos probléma: Mit vegyek fel? Tél van, de bent biztos meleg van. Nem akarok picsásan kiöltözni. Egy sárga, testhez simuló egybe részes ruhát választok. Térdig érő szoknya, félvállas pánt, a felső részén sárga flitterek. Jó lesz ez. Ugyanazt a sminket viszem fel az arcomra ami a sulibuliban volt rajtam. Ugyanolyan hajat csinálok. Ugyanaz a fekete magassarkú cipő. Csak a ruha változott.
16:50. Elindulok. Táskát, telefont és pénzt veszek magamhoz, felkapom a piros kabátomat és kilépek az ajtón. A csípős hideg durván megcsapja az arcomat. Látni lehet a leheletemet a levegőben. Szinte megfagy. A hó is esik. Hideg szél süvít. Összehúzom a nyakamon a kabátot. Sálat kellett volna vennem.

*Daniéknál*
Hosszú séta után végre elérek a meghívóban megadott címhez. Jó nagy ház! Van vagy három emeletes. Még torony is van! Akkora lehet az alapja, mint a mi házunk a szomszéd kertjével együtt. Bentről színes fények és hangos zene szűrődik ki a boltíves kétszárnyas ablakokon. Sóhajtok egyet. Biztos kell ez nekem? Muszáj. Megígértem...
Senki nem veszi észre, hogy belépek a házba. Mindenki el van foglalva a táncnak nevezett fel-le ugrálással. A zene fülsiketítően hangos. Azt hiszem, a buli után elkezdhetek gyűjteni egy hallókészülékre. Egyszer csak azt veszem észre, hogy Dani rohan felém.
-Szia!-köszön szokásos édes mosolyával.-Örülök, hogy végül mégis eljöttél! Vedd le a kabátod és gyere be!-így teszek majd követem a nappaliba, amit diszkóvá alakítottak. Van hely bőven. A csillár helyén egy diszkógömb lóg, a nappali jobb oldalán lévő asztalok roskadoznak a nasitól. Középen két gyerek egy rudat tart, ami alatt e többiek próbálkoznak hátrahajolva átmenni. Hátul két iszonyú nagy hangfalból tör ki az elektronikus zene.
-Beszállsz a limbóba?-kérdezi egy idegen gyerek.
-Kösz nem, talán majd később.-utasítom el.
-Gyere, körbevezetlek a házban-ajánlja fel Dani. Megmutatja a földszinten a konyhát, az első emeleten a hálókat, a másodikon-a padlás helyén-pedig a konditermet.
-Konditerem?-kérdezem meglepetten.
-Igen.
-Látom nem vagytok szegények.
-Nem igazán-neveti el magát.-Apukámnak most jól megy a vállalkozása, ő a főnök, így sokat keres.
-Ühümm.-bólogatok, mint egy hülye.
-Gyere, menjünk le! Hamarosan vacsora.-mondja és visszamegyünk a nappaliba. Ő elkeveredik a tömegben én pedig leülök egy fotelbe. Nem szeretem az ilyen bulikat. Hangzavar és tömeg van. Ez nem az én világom. Szememmel végigpásztázom a tömeget ismerős arcokat keresve. Meglátom Kittit, Patríciát és Rolit ahogy-szó szerint-egymást nyalják. Undorító. Aztán észreveszem az ikreket amint egy idegen sráccal beszélgetnek. Össze fognak veszni, hogy kié legyen. Szép lassan felismerem az összes osztálytársamat, kivéve Nórit, Rebekát, Petit és Tibort. Nem is számítottam rá, hogy eljönnek.
Hirtelen egy hangos kiáltás hasít a levegőbe. Mindenki a hangforrás-Dani apukája-felé fordul.
-Emberek! Kész a vacsora! Van választék bőven; lasagne, hotdog, hamburger és grillezett húsok. Mindenki választhat!-a kaja hírére mindenki, min valami kiéhezett csorda elkezd a konyha felé tolongani. Én megvárom amíg lemegy a sor. Amúgy se vagyok annyira éhes.
Vacsora után-azaz miután mindenki telezabálta magát-mindenki szétterül a nappaliban. Mintha a jóllakott óvodásokat látnám délutáni alvás előtt.
-Na mivan emberek, ilyen hamar kipukkadtatok? Még csak 9 óra! Mi lesz itt éjfélkor?-mondja Dani.-Tartsunk szavazást. Mit csináljunk?-felsorol körülbelül 10 lehetőséget. Végül a választás egyhangúan a "Felelsz vagy mersz?"-re esik. Dani kezd, és mily' nagy meglepetés, pont nálam áll meg az üveg.
-Felelsz vagy mersz?-kérdezi.
-Felelek.
-Miért jöttél el ebbe a buliba?-most komolyan ezt kérdezi?
-Mert megígértem, hogy eljövök.
-Oké, pörgess!-pörgetek. Kittinél áll meg. A legszívesebben azt kérdezném, hogy még szűz-e, de sejtem a választ.
-Kibe vagy szerelmes?-kérdezem végül, bár erre is tudom a választ.
-Rolibaa!-mondja édesded hangon. Roli erre persze rögtön lesmárolja. Kitti is pörget. Ez a végtelen pörgetés egészen 10-ig megy, amikor is mindenki megunja, mert partyzni van kedvük. Így hát újra bekapcsolják a hangos zenét és elkezdenek ritmusra tekeregni. Baromira nem élvezem, ezért úgy döntök elvonulok egy szobába. Úgyse fogok senkinek hiányozni.
Felmegyek az emeletre és benyitok az első szobába. Bár ne tettem volna! Roli, Patrícia és Kitti van ott, de nem akárhogy. Valószínűleg úgy döntöttek itt az ideje kipróbálni a hármas szexet. Patrícia épp Rolit lovagolja, miközben Kitti a fiút csókolgatja. Undorító. gyorsan becsapom az ajtót, mielőtt észrevennék, hogy én nyitottam rájuk. Bár szerintem fel se tűnt nekik, annyira el voltak foglalva egymással.
Szerencsémre a második szobában már nincs senki. Azt hiszem, ez egy vendégszoba, mivel nincsenek benne se ruhák, se más cuccok. Leülök az ágyra és az kinézek az ablakon. Egyszer csak egy idegen arcot látok az üvegen. Nem is idegen. Én vagyok. Csak nem ismertem magamra. Furcsa így halványan látni magamat az ablakban. Mintha a szelleme lennék annak a lánynak, aki régen voltam. Annak a vidám, aranyos lánynak. Egy szellem vagyok. A szellemeket nem szereti senki.
-Halihó!-szólal meg mögöttem egy hang. Ijedtségemben összerezzenek majd hátranézek Dani az.
-Szia!-köszönök vissza.
-Hát te csak itt egyedül.
-Hát én csak itt, egyedül.-leül mellém.
-Miért nem jössz le te is?-kérdezi, majd miután nem válaszolok, folytatja-Nem tetszik a buli, ugye?-sóhajtok.
 -Nem az, hogy nem tetszik, csak régen voltam ilyenfajta buliban, és elszoktam tőle. Meg ez nem is igazán az én világom.
-Értem-mondja, majd pár percig csendben ülünk az ablakot nézve.-Figyelj, gondolkoztam azon, hogy megkérdezzem, de muszáj tudnom. Miért rohantál el úgy az iskolából?-ettől a kérdéstől féltem.-Talán megbántottalak valamivel?-kérdezi.
-Nem, dehogy is.-mondom-Csak rosszul voltam...
-Akkor miért sírtál?-nem válaszolok.-Figyelj, ha nem akarod, hogy legyen valami közöttünk, nem baj, de...
-Nem az, hogy nem akarom-szakítom félbe, de hamarosan megbánom. Basszus. Könny szökik a szemembe.-Csak...
-Csak?
-Ez nem olyan egyszerű-fakadok ki-Te nem élted át azt, amit én. Ezt senki nem értheti!-sírni kezdek.
-Jólvan. Sss...-nyugtatgat Dani. Miután abba hagyom a sírást rögtön témát vált.-Beszéljünk inkább másról. Láttad az új gyilkos elmék évadot?-hálás vagyok neki, hogy nem faggat tovább.
-Igen. Szerinted milyen?
-Egész jó, bár ezt már megszoktuk.
-Igen... Neked tetszett, amikor...-tovább beszélgetünk. Kitárgyalunk minden krimisorozatot, osztálytársat és tanárt. A végén elkezd nekem vicceket mondani.
-De jó ég hagyd már abba!-mondom a nevetéstől elcsukló hangon-A végén még megfulladok.
-Jó, abbahagyom-mondja.-Jó nézni, amikor mosolyogsz.-mindketten elhallgatunk egy pillanatra.
-Hát tudod... Rég nevettem ennyit.
-Többet kellene nevetned. Egy lány akkor a legszebb, amikor mosolyog.
-Tudom, csak.... Az utóbbi időben mindig nehezemre esett a mosolygás.
-És ez most meg fog változni?
-Talán...-mondom és rá nézek. Visszanéz rám. Belenézek a szemébe és meglátok valamit. Nem tudom mi az, de a végtelenségig akarom nézni.
-Figyelj Viki, én...-kezdi, de félbeszakítja a tűzijáték durrogása. Éjfél van. Egy új év. Egy új kezdet.
-Nézd!-mondom és az ablakhoz megyek. Ő is követ.-Milyen szép-mondom, miközben belemélyedek a fények által színesre festett égbe. Újra mosolygok. Dani lassan átkarolja a vállam. Alig veszem észre. Miután vége felé fordulok.
-Te is lát...-kezdem de nem tudom befejezni. Megcsókol. Lassan, gyengéden. A szívem hevesen ver. De ez nem lehet... Nem történhet meg....
Miután abbahagyja azt csinálom, amiben a legjobb vagyok. Elfutok.




2 megjegyzés: