2013. június 1., szombat

9. fejezet: Rossz család


Valami olyasmi van ott, amit nem akartál, hogy ott legyen, de mégis ott van tüskeként a húsodban.Szenvedsz, és közben reménykedsz, hogy holnap már nem lesz ott. De emlékszel a tegnapodra? A tegnapod ugyanilyen volt, és a mára vártál. És ugyanígy jön majd el a többi holnap.
Osho 
 *Otthon*
Megint hajnalban ébredek. Ez a hülye rémálom. Pedig tegnap Rebekáéknál elmaradt.
Felülök az ágyban. 5:30. Tegnap korábban el kellett jönnöm Rebekáéktól, mint ami eredetileg meg volt beszélve. Az apjánál volt valami gond. Később felhívott, hogy nincs semmi baj, biztos csak a gyógyszerek miatt volt.
Mivel tegnap korábban jöttem haza még itt volt István. Úgy tűnt, Olíviával épp akkor kezdtek akcióba lépni. Ha értitek... Ezért Olívia nagyon dühös lett, szokásosan elhordott mindennek. Nem is érdekelt igazán. Viszont tegnap nem mentem le vacsorázni. Farkas éhes vagyok.
Felöltözök és csendben lemegyek a konyhába reménykedve, hogy Olívia még nincs ott. De ott ül a konyhapult mellett. Épp fordulnék vissza, mikor észreveszi, hogy jövök le a lépcsőn. Rögtön kezdi:
-Még van pofád lejönni te kis picsa?! Tönkretetted a tegnap estémet! Azt se tudom minek jöttél haza! Maradtál volna ott a ribanc barátnődnél!-na ez már sok. Engem szidhat, de a barátaimat nem.
-Te meg minek hívtad ide Istvánt, ha?! Nem lett volna egyszerűbb náluk basznotok?! Amúgy meg az apja beteg, azért jöttem hamarabb haza mert rosszul lett te kis kurva!
-Mit mondasz?! Hogy mered te kis liba?? Ahelyett, hogy hálás lennél azért, hogy befogadtalak, nevellek, öltöztetlek, etetlek, törődök veled, még itt szidsz??? Én bezzeg mindig szerettelek.
-Ja, látszik hogy nagyon szeretsz. Az előbb se hordtál ám el mindennek. Azt hiszed hogy olyan marhára sokat foglalkozol velem??? Le se szarsz baszki, épphogy a nevemet tudod!
-Még hogy nem törődöm veled? Ki vette neked azt az új ruhát, ami rajtad van???
-Én vettem magamnak.-itt egy pillanatra megáll. Tudja, hogy igazam van.-Jó, de kinek a pénzéből? Az enyémből!
-Igen, de miért is a tiédből? Mert nem adsz nekem egy fillért se zsebpénzre! Csak a könyveimet veszed meg te, azt is úgy, mintha a fogadat húznák! Azt se tudod, hogy mi a kedvenc tantárgyam, hogy hívják azt a "ribanc" barátnőmet, akinél voltam, vagy hogy mi a kedvenc filmem. Fogadjunk, hogy még a szülinapomat se tudod!!!
-Hát...-kezdi tétován, majd újra próbál határozott stílust felvenni-Kedvenc tantárgyad a magyar, a barátnőd meg valami... Réka, ugye? Filmeket meg nem szoktál olyan sokat nézni, inkább olvasol, nem?
-Gratulálok. Marhára látszik, hogy törődsz velem.-mondom és kimegyek a házból. Nem tudom hová megyek, merre tartok. Csak el akarok menni innen. Messze. Miközben sétálok gondolkodom. Gondolkodom azon, hogy miért lett ez az életemből. Ha van Isten, és tényleg annyira szereti az embereket, mint a papok mondják nem hiszem, hogy ilyen életet akarna egy embernek. De nem lehet tudni. Lehet, hogy nincs Isten.
Megállok. Hová menjek? Nem bolyonghatok csak így céltalanul a városban! Aztán eszembe jut amit Dani mondott. Hogy van errefelé egy erdő. Elmegyek oda. Addig se kell haza mennem.
Megkérdezek egy járókelőt az erdő hollétéről. Ő útba igazít, én pedig elindulok. Errefelé még nem jártam. Ahogy a város vége felé haladok egyre szebb lesz a táj. Egyre kevesebb lesz az épület, a kocsi és az ember. Minden olyan nyugodt, csendes és békés lesz. A
mikor kiérek a városból jobbra fordulok, felmegyek az ösvényen, ahogy mondták. Az ösvény maga nagyon keskeny, a fű térdig ér. Én papucsban vagyok, de nem érdekel. Egy pillanatra megállok és körülnézek. Ragyog a nap, kellemes őszi szél fújdogálja a fűszálakat. Tovább megyek. Egy rétre érek. Szétszórva fák díszítik. Lombkoronájukból madarak éneke szűrődik ki. Nagyot szippantok a levegőből. A tüdőm megtelik a természet illatával. Hamarabb ki kellett volna ide jönnöm.
Kis idő múlva elérek az erdőhöz. Fenyőerdő, de imitt-amott vannak benne más fák is. Amikor belépek rögtön hűvös lesz. Talpam alatt elszáradt tűlevelek ropognak. Hideg van. Nincs nálam semmi pulcsiféleség. Nem baj, kibírom. Megyek tovább. Ahogy egyre beljebb kerülök az erdőbe minden megváltozik. A derűs, napfényes táj hideggé, komorrá változik. A szél felerősödött, a fenyők jobbra-balra dülöngélnek. Mintha rám akarnának dőlni. Mintha haragudnának rám.
A természet ilyenfajta arca sosem tetszett. Itt már nem csicseregnek madarak, csak a szél süvít el a fülem mellett. Fürgébben kezdem kapkodni a lábaimat. Nem bánom meg. Kis idő múlva kiérek egy tisztásra. Itt már le van nyírva a fű. Újra hallom a madárcsicsergést. Pillangók repkednek a fú felett. A nap újra ragyogóan süt. A szél elcsendesült. Lefekszek a fűbe és az eget kezdem bámulni. A kékségben bárányfelhők úszkálnak. Szép. Becsukom a szemem. Élvezem, ahogy a nap sugarai az arcomat simogatják. Rövidesen elalszom.
Mikor felébredek az ég szürkés színre váltott, a nap már nem süt rám.Meddig aludhattam? Nincs nálam se óra, se telefon, így nem tudom, mennyi az idő. Felkelek leporolom magam és az erdő felé indolok. Vissza oda, ahová soha többé nem akarok visszamenni.
Ahogy lassan az erdő felé sétálok dörögni kezd az ég. Esni fog? Jobb ha sietek. Ekkor egy kövér esőcsepp esik az arcomra. Letörlöm és futni kezdek. Nem akarok megázni. Hiába futok. Rövidesen esni kezd az eső. Hatalmas cseppekben. Mintha dézsából öntenék. Gyorsabban kezdek futni. Elérem a rétet. Hamarosan a városban vagyok, de már bőrig áztam. Úgy nézek ki, mint egy ázott kutya. Vagy a kiscsaj a Kör-ből.
Hazaérek, belépek az ajtón. Olívia nincs itthon, dolgozik. Szerencsére. Bemegyek a szobámba, ott megtörölközök, átöltözök majd a fürdőbe megyek megszárítani a hajam. Mikor kész vagyok filmet nézek a laptopomon. Egész hajnali 3-ig, amikor végül is elalszom, laptoppal az ölemben.

 



2 megjegyzés:

  1. rakd fel a kovet kezöt is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, hogy ennyit késtem csak nagyon sokat kellett tanulni... De most megírom!

      Törlés