2013. június 11., kedd

11. fejezet: Tánc

A lassúzás elég fura dolog. Igazából nem is tánc. Inkább csak áll az ember a másikat átölelve és a zene ütemére egyik lábáról a másikra billeg. Azt hiszem, beszélni sem nagyon szokás közben, legalábbis körülöttünk senki nem beszélt. Azt hiszem, értem, miért: az embert annyira lefoglalja a másik közelsége, hogy nehéz ilyenkor kigondolni bármilyen témát.
~Meg Cabot

Végül úgy döntöttem elmegyek a sulibuliba. Hogy miért? Igazából én sem tudom. Esetleg azért, mert nem akarok itthon ülni Olíviával, várni a következő dühkitörését? Vagy talán Dani miatt? Áh... Nem lehet. Velem nem történhet meg a szerelemnek nevezett dolog. Engem nem kaphat el. Láttam mit tesz a többi emberrel... Gondoljunk csak a váló szülőkre. Hány kicsinek teszik tönkre a gyerekkorát ezzel? Még hogy örök hűség... Egyszer mindennek vége van.

*Otthon*
Délután 2 óra van. Most fejeztem be az ebédet. El kellene kezdeni készülődni. Igaz, csak este hétkor kezdődik a buli, de rengeteg idő, mire kiválasztom a ruhát, cipőt, amíg rendbe szedem magam. Egy örökkévalóság lesz. Rebeka nem jön el. Azt mondja, nincs kedve, a történtek után...
Meg lehet érteni. Mindenki összeomlana az apja halála után. Rebeka nélkül nem tudom, kivel fogok beszélgetni. Az ikrek ott lesznek. Aranyosak, biztos el leszek velük. Vagy Danival.. Áh, biztos Attilával lesz. Miért is nézne rám egyáltalán?
Kedvetlenül lerogyok az ágyra. Minek is kell nekem ez az egész? Tuti le fogok égni a többiek előtt. Biztos, mindenki szebb lesz nálam. Na ez az. Megint kezdem. Önbizalmam a nullával egyenlő. Mint mindig... Mi az, hogy mindig? Régen nem ilyen voltam. Amíg meg nem történt...
"Brr"-megcsörren a telefon. Illetve nem csörög, mivel le van némítva. Inkább csak rezeg. Tehetetlenül rezeg. Mintha erre lenne ítélve...
Felveszem a telefont. Nagy meglepetésemre egy fiú hang szól bele.
-Szia Viki!-Ki ez? És mégis honnan tudja a nevemet?
-Őőő... Szia-köszönök vissza tétován.
-Mi baj?
-Semmi, csak fogalmam sincs, hogy ki vagy-vallom be végül.
-Ó, tényleg! Elfelejtettem! Bocsi, Dani vagyok.-teljesen ledöbbenek.
-Dani? Honnan van meg neked a telefonszámom?
-Hát Rebeka adta meg. De ugye nem baj? Én kértem rá, ne hibáztasd ezért...-kezdi rögtön a magyarázkodást. Aranyos. Nem is magát védi, hanem rögtön Rebekát...-Eleinte nem is akarta megadni, én nyaggattam, tehát....
-Jól van!-szakítom félbe-Semmi baj. Miért hívtál?
-Ja, csak azért, hogy megkérdezzem, végül jössz-e a szilveszteri bulimra.-tényleg! Jut eszembe. El is felejtettem.
-Őőő... Igen.-nyögöm ki végül- Miután a mozizásra nemet mondtam neki, úgy érzem, tartozom neki ennyivel.
-Szuper!-derül fel a hangja. Ennyire örülne?-Akkor ott vannak a meghívóban a részletek, de ötkor kezdődik. Hozz hálózsákot!
-Hálózsák?-kérdezek vissza.
-Igen. Tudod, itt is alszol majd.
-Ja, persze...-bizonytalan a hangom. Ott alvós buli? Ilyenre se hívtak még meg...
-És sulibulira is jössz?
-Igen.
-De jó!-hangjában öröm hallatszik. Húha... Ennyire örül valaki ha elmegyek egy buliba? Ilyen se volt még...
-Hogy jössz?-hogy jövök? Ezt hogy érti?
-Ruhában-próbálom elviccelni. Nevet a telefonban.
-Úgy értem gyalog, vagy kocsival?
-Gyalog. Olívia nem hiszem, hogy elvinne.
-Olívia?-kérdezi.-Miért Olíviának hívod az anyukádat?-az ajkamba harapok. Elszóltam magam.
-Óó, hát ő nem az anyám. A szüleim üzleti úton vannak.-kezdem a hazudozást-Olívia a nagynéném. Ő vigyáz rám, amíg a szüleim nem érnek haza.
-Aha. Értem. Akkor mivel gyalog mennél, esetleg elvigyünk?-ajánlja fel.
-Óó... Nagyon rendesek vagytok. De nem nagy kerülő?
-Nem esik útba, de nem gond.
-Biztos?-kérdezek vissza.
-Persze, biztos!-erősködik. Akkor háromnegyed hétre ott vagyunk érted, jó? Hol is laksz?
-József Attila 22.
-Akkor megyünk érted! Szia!
-Szia!-köszönök és leteszem. Fura ez a Dani. De miért is? Azért mert kedves velem? Igen, azért. Eddig egy fiú sem volt kedves velem.
Végül úgy döntök, még nem kezdek el készülődni. Megnézek egy filmet, aztán a szekrényemhez megyek. Mit vegyek fel? De most komolyan. Nincs itthon semmi "bulizós" ruhám. Bár van egy ami szép. De azt nem akarom felvenni... Nem vehetem fel. De nincs más. Áh, mindegy. Egyszer úgyis meg kell törnie ennek a jégnek is. Előveszem a ruhát és végignézek rajta. Még soha nem volt rajtam, csak egyszer próbáltam fel. Nem is az enyém. Anyué...
De nagyon szép ruha, az biztos. Fekete, térdig érő szoknya, a vége fodros. A felső része pánt nélküli, csillámmal behintve. Nem tudom, milyen anyagú lehet, de nagyon puha, és finom a szabása. Nem csicsás ruha, de én pont az ilyeneket szeretem. Ami egyszerű, de szép.
Felpróbálom, hogy egyáltalán jó-e még rám. Szerencsére igen. Leveszem, majd elmegyek fürödni. Zuhyanzás után törülközőt csavarok magamra és előveszem Olívia sminkkészletét. Még reggel elcsórtam. Nem veszi észre. Dolgozni ment.
Először kihúzom a szemem, majd jöhet a szempillaspirál. A szemöldökömet nem húzom ki. Olyan szemhéjfestéket használok, amit anya szokott. Kéket. Még ő tanított meg rá, hogyan sminkeljem ki magam. Most hasznosítom a tanácsait. A szemhéjfestéket-ahogy ő mondaná-"füstösre" megcsinálom. Bár csak sokadszorra sikerül, de megéri. Jöhet a rúzs. Cikláment választok. Végül arcpirosító és alapozó. Fehér vagyok, mint a fal, így ezekre szükség van, hogy adjanak valami színt az arcomnak. A régi sulimnak mindig hullaarcúnak csúfoltak. Sírtam is miatta...
A smink kész. Ránézek az órára. 18:30. Daniék mindjárt itt vannak. Sietni kell a hajammal, ha nem akarok elkésni. Gondosan felfogom, egy laza kontyba. Ezt is anyától tanultam. Majd előveszem a csatokat. Szép ezüst virág van rajtuk. Ezekkel tűzöm fel a hajamat a fejem tetejére. Pár göndör tincset szabadon hagyok. Mint a filmekben... Egy vékony réteg lakkot ráfújok, hogy legyen tartása, majd kimegyek, és felveszem a ruhámat. Belenézek a tükörbe. Mintha anyát látnám... Ugyanúgy nézek ki. Ugyanaz a smink, haj, ruha. Ugyanazok a kék szemek. Ugyanaz a vékony alkat. Mintha el se ment volna...
"BÍP" Dudát hallok kintről. Kinézek. Dani integet a kocsiból. Gyorsan felkapom a válltáskámat, beledobálom a telefonomat, meg a pénzemet és lemegyek. Bezárom az ajtót és kimegyek. Korom sötét van. Semmit se látni. Behuppanok a kocsiba, ami egy elegáns ezüst Ford Fiesta. Belül fekete bőrülés. Olyan tipikus "új" illata van.
-Szia!-köszön Dani.
-Szia!
-Ó, szóval ez az a lány, akiért oda vagy?-hallok egy hangot a sofőrülésből. Dani mintha elvörösödne.
-Igen, el is felejtettem. Ő a bátyám, Bálint aki imád engem csesztetni!
-Jaj, nehogy letagadd már! Nem én áradozok egész nap erről a csajról! Mi is a neve? Viktória?-Dani egyre vörösebb lesz. Kérdően nézek rá. Ez igaz lenne?
-Igen, az a neve. De most már kuss, oké?
-Jaj, bocs, leégetlek a szerelmed előtt!
-Fogd már be!
-Oké öcsi!-az út hátralévő része csendben telik el. Ez az a kínos fajta csend. Igaz lenne? Dani tényleg... Biztos nem. Tuti csak viccből mondja a bátyja.
Hamarosan odaérünk a sulihoz. Karácsonyi égőkkel van feldíszítve. Egész szépen kipofozták. Csak akkor vesszük észre, hogy esik a hó, mikor kiszállunk. Nagy pelyhekben, lassan esik. Hangulatot ad az egész hűhónak.
-Legalább fehér karácsonyunk lesz-mondja Dani. Én csak bólintok. Kiszáll a bátyja is és bezárja a kocsit.
-Na, én megyek a haverjaimhoz, titeket meg hagylak turbékolni!-vigyorog a bátyja.
-Úgy van, menjél bebaszni!-mondja Dani-Vegyék el a jogsidat!
-Álmodban öcskös!
-Jaj, bocs a bátyámért. Mindig ilyen.-kér elnézést és felém fordul.-Húha... Te aztán...
-Mi... mi az?-kérdezem. Úgy néz rám, mintha még nem látott volna fehér embert.-Talán csúnya?
-Nem... Épp ellenkezőleg.... Gyönyörű vagy!-mondja. Te jó ég, az a nézés... Utánozhatatlan. Kissé kellemetlenül érzem magam. Még soha nem nézett senki így rám...
-Hát... köszi.
-Menjünk be, nehogy megfázz!-tereli el a témát. Így hát bemegyünk a suliba. Belülről is szépen fel van díszítve. A lámpákon papírból kivágott hópelyhek lógnak, a korlát karácsonyi díszekkel van körbecsavarva. Egész jól néz ki a szürke hétköznapi arculatához képest. Danihoz odamegy Attila és még pár osztálytársunk. Eltűnik velük. Mit is fogok itt csinálni? A plakáton az van, hogy büfé a konyhában van, aztán nyolctól buli a díszteremben. Lábszépségverseny, meg ilyen vicces programok a többi teremben. Úgy igazán egyik sem érdekel. Majd a bulira benézek, aztán haza is megyek.
Jobb oldalról viháncolást hallok. Egyet tippelhettek, kik azok. Patrícia, Kitti meg Roli. Undorítóak. Komolyan mondom. Édes-hármast alkotnak év eleje óta. Szerelmi háromszög. Illetve szerelme trapéz, ha beleszámítjuk Nórit, aki fülig szerelmes Roliba. Isten tudja, miért.
-Szia Viki!-köszönnek rám az ikrek kórusban.
-Sziasztok!
-Hűha nagyon csini vagy!-dicsér meg Kinga.
-Köszi! Ti is!-és tényleg szépek. Kék félvállas ruha van rajtuk, egy barna övvel és hosszú, necces szoknyával.
-Köszi! Mi jót fogsz csinálni?-érdeklődik Zsófi.
-Még nem igazán tudom. Szerintem bekapok valamit aztán bemegyek a buliba a díszterembe. Aztán megyek is haza.
-Olyan korán?
-Igen. Úgyse tudok mit csinálni.
-Hát azért kár. Mi benézünk a lábszépségversenyre, hogy mi is az konkrétan.
-Oké, menjetek csak. Sziasztok!
-Hello!-köszönünk el egymástól. Tényleg éhes vagyok. Bemegyek a büfébe, veszek 2 szendvicset meg pár sütit és leülök elmajszolni őket. Direkt lassan eszek, hogy ne teljen gyorsan az idő. Mikor végeztem megnézem, mennyi az idő. 19:52. Mindjárt kezdődik a buli. Oda is megyek a díszterem elé. Ott találkozok Danival. Váltunk pár szót, majd kinyílik a terem ajtaja. A tömeg egy emberként tódul be a pompásan feldíszített terembe. A színpadon egy DJ pult áll, ami mögött egy tizenegyedikes srác áll. Köszönt minket, majd elindítja a zenét. Sorry for party rockin. A szokásos. Mindenki elkezd ugrálni. Sose szerettem az ilyen jellegű bulikat. Emberek ugrálnak fel le, kezüket a levegőben tartva, ordítozva. Mi ebben a jó? És iszonyat hangos a zene. Tömeg van. Utálom. Én csak állok hátul és nézem a tomboló iskolásokat. Még fél óráig ilyen zene megy. Aztán betapsolnak egy lassú számot. A fiúk odamennek a lányokhoz egy táncot kérni remélve, hogy igent mondanak nekik. Csak nézem a lassúzó párokat és azon tűnődöm, vajon mi lesz velük ezután. Esetleg szerelmesek lesznek? Vagy minden ugyanúgy megy majd tovább? Nem lehet tudni.
-Hát te?-lép oda hozzám Dani.
-Hát én itt állok.-mondom. Sose voltam túl jó a beszélgetésekben.
-Láttam, hogy nem táncoltál.
-Nem szeretem az ilyen ugrálós táncot. Nem is igazi tánc. Ez az igazi tánc-mondom és a lassúzó tömegre bökök.
-Akkor táncolunk?-kérdezi. A szó szoros értelmében meg vagyok döbbenve. Én? Táncolni? Méghozzá lassúzni?
-Hát én nem igazán tudok...
-Nem kell semmit se csinálni! Csak lépkedni az egyik lábadról a másikra. Majd vezetlek! Na, légyszi!-kérlel. Muszáj. Nem lehetek bunkó.
-Jó...-adom meg magam. Kézen fog és bevezet a táncparkettre. Remélem senki nem lát meg az osztályból... Egyik kezét a derekamra teszi, másikkal megfogja az én kezemet. Elkezdünk táncolni. Ő irányít, mivel nekem fogalmam sincs, mit kell csinálni. De nem is olyan nehéz. Mikor belejövök, elkezdem élvezni a dolgot. Jó közel lenni hozzá... Fejemet a vállára hajtom. Érzem a dezodorja illatát. Becsukom a szemem. Nem figyelek semmi másra. Csak táncolok. Mintha csak mi ketten lennénk a világon. Nem hallom a zenét. A többiek suttogását. A lépteket. Mindent kizárok. Csak én vagyok, és Dani. Csak mi....
-Látod, nem is olyan nehéz.-suttogja.
-Nem hát.-válaszolok. Tovább táncolunk. Hirtelen elfog valami furcsa érzés. Olyan... Milyen is? Kellemes, de mégis... Ilyen még nem volt velem. Csak nem....?
Hirtelen vége a zenének. A varázs eltűnik. Minden pár szétröppen és mindenki megy a maga dolgára. Én elfutok Danitól. Nem érti miért, ezért utánam jön.
-Héj! Mi a baj?-kiált utánam.
-Se... Semmi! Csak rosszul vagyok! Hazamegyek.
-De várj, legalább beszéljük meg!-de nem hallgatok rá. Szerencsémre épp erre jön egy taxi. Beszállok, megmondom a lakcímemet és elindulunk. Dani még egy ideig értetlenül áll ott és a kocsi után néz. Faképnél hagytam őt. Tudom, szemétség, de... Sírni kezdek. A sofőr hátranéz.
-Minden rendben kislány?-kérdezi aggódva.
-Maga csak hajtson!-mondom bunkón. Megsértődik és előrefordul. Később bocsánatot kérek tőle. Nem ő tehet róla, hogy szerelmes vagyok.


4 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett kíváncsi vagyok a fojtatásra :)♥

    VálaszTörlés
  2. Ez eddig a legjobb rész szerintem :D Most kitettél magadért. Jó, hogy nem hagytad abba :)

    VálaszTörlés