2013. június 26., szerda

17. fejezet: Bál

A remény nem élvezet, nem gyönyör. A remény pusztán az elme trükkje, hogy megvigasztaljon, hogy meggyőzzön, hogy a ma elmúlt, de holnap minden rendben lesz. Ma szenvedtek, de holnap nem fogtok. Csupán álmodoztok, reménykedtek, ábrándoztok.
~Osho

Március 1, szombat. Ma van a bál napja. Hogy izgatott vagyok-e? Egy kicsit. Na jó, igenis izgulok, de most se tudom, miért. Olyan hülyeség ez... Csak egy bál, ráadásul most nem is menekülök senki és semmi elől. Várjunk csak! De menekülök. A múltam elől.

*Otthon*
"Ez is csak egy átlagos szombat"-ezzel a gondolattal nyugtatom magamat, miközben azokat a  plafonon játszó napsugarakat nézem, amelyeknek sikerült beszűrődniük a redőnyöm apró résein. De miért is kell nyugtatgatnom magamat? Értelmetlen az egész. Mindig, amikor egy programom eltér az átlagostól, görcsbe áll a gyomrom, és egész a nap végéig nem is múlik el ez az érzés. Utálom ezt. Miért kell ilyen idegeskedőnek lennem? Mondjuk, ha jobban belegondolok, van okom rá. De akkor minden átlagos naptól félnem kellene. Hiszen az a nap is, csak egy átlagos napként indult, aztán egyszeribe egy sötét rémálomba torkollt. Egy napon történt minden. Nevetséges. Mintha az élet tényleg egy olyan igazi szemétláda lenne, aki mindig a legrosszabbkor tol ki velünk és ott, ahol a legjobban fáj. Tudja mivel tehet tönkre.
Mennyi idő lehet? Ránézek az órára: 10:53. "Most komolyan?"-sóhajtok. Nem létezik, hogy ennyire elaludtam! Mindegy. Ezen már nem lehet változtatni.
Hirtelen korogni kezd a gyomrom étel után vágyódva. Felkelek és lemegyek a konyhába ebédelni. Csendben megyek le a lépcsőn imádkozva, hogy Olívia ne legyen ott. Úgy tűnik, most az egyszer imáim meghallgattatásra találtak: a konyha üres. A tűzhelyen két edény pihen; az egyikben pörkölt, a másikban tészta van. Mindkettő meleg. Szuper. legalább főznöm nem kell.
Miután megebédeltem visszamegyek a szobámba. Négykor kezdődik a bál. Dani azt mondta, most is elvisznek. Van még idő, így szokás szerint megnézek egy filmet.
Később már 15:30-at mutat az óra. Basszus, hogy elszaladt az idő! Gyorsan a szekrényemhez rohanok, kiveszem a zöld ruhámat, majd a fürdőbe indulok. Olívia sminkkészlete szokás szerint ott vár. Gyorsan rendbe szedem magam, a hajamat is megcsinálom, majd felkapom a ruhámat. Még vetek egy gyors pillantást az órára. 16:03. Hoppá. Kinézek az ablakon; Daniék kocsija már ott áll. Gyorsan felkapom a táskámat, leszaladok a kocsihoz és bevágódom a hátsó ülésre.
-Bocs, hogy késtem!-kezdem a mentegetőzést.
-Viki, 5 percet késtél. Nem halunk bele!-mondja Dani.
-Jó, oké.-mondom kissé zihálva.
-Egyébként szép a ruhád!
-Ja, köszi!-mondom, kicsit szétszórtan. Az út hátralévő részében jóformán nem is beszélgetünk, csak az ilyen sablonos "Szerinted milyen lesz?" és "Meddig maradsz?" kérdésekre válaszolgatunk. Szokásos. Végül odaérünk az iskolához. A pillantásom rögtön leragad a díszítésnél. A bejárat felett orgonák vesznek körül egy óriási, színes TAVASZ feliratot. A bejáratot is orgonák szegélyezik.
-Jól kipofozták, nem?-kérdezi Dani.
-De...-mondom még mindig a díszítést bámulva. Dani megfogja a kezem és átmegyünk az "orgonakapu" alatt. Bent diákok nyüzsögnek. A lányok szebbnél szebb báli ruhákat viselnek, míg a fiúk többsége öltönyben feszít. Dani hátramarad, mert még vált pár szót a bátyjával. Hirtelen hátulról valaki megfogja a vállamat. Rebeka az. Milyen szép ruhája van! Piros, félvállas ruha. Rebeka csak úgy ragyog benne. És még boldognak is tűnik. A haja neki is kontyba van-mint nekem.
-Szia!-köszön fülig érő mosollyal.-Csini vagy!
-Szia! Te is! Honnan van ez a ruha? Nagyon szép!
-A nővéremtől csórtam el. Cserébe persze helyette is én mosogatok. De megéri.
-Igen, tényleg.
-Mehetünk, Reb?-hallok egy hangot a hátam mögül. Attila az. Egész jól néz ki abban a fehér öltönyben.
-Reb?-nézek rá kérdően.
-Majd elmagyarázom.-mondja Rebeka mosolyogva, majd Attilával eltűnnek a tömegben. Elmosolyodom rajtuk. Aranyosak így együtt.
-Szia Viki!-köszön Gréta, miközben felém tart rózsaszín ruhában, ami egyébként tökéletesen passzol szőke hajához.
-Szia! Szép a ruhád!-mondom megszokásból.
-Köszi-válaszol mosolyogva.
-Adél hol van?-kérdezem meglepetten. Mindig együtt szoktak járkálni.
-Egy tizedikes pasival beszélget. Teljesen egymásba vannak zúgva.-bólintok.
-Végül párral jöttetek?
-Én nem, Adél azzal a sráccal jött, akiről az előbb beszéltem. Mit csináltál eddig?
-Semmit. Most érkeztem.
-Gréta!-Adél hangját hallom átszűrődni az emberek közt. Beletelik kis időbe, mire átverekszi magát a tömegen és eljut hozzánk.-Igazán megvárhattál volna!-mondja szemrehányóan.
-Bocs, nem volt kedvem hallgatni a nyáladzásotokat.-mondja Gréta a szemét forgatva.
-Na kösz... Egyébként szia Viki! Jó a ruhád.-csak a bólintásommal köszönöm meg. Tényleg mindenkinek tetszik a ruhám, vagy csak mondják?
-Végre megvagy!-ugrik elém Dani.-Téged kereslek már egy ideje!
-Nincs olyan szerencséd, hogy elvesszek.-mondom mosolyogva.
-Egyébként milyen programok vannak?-szól közbe Gréta.
-Ugyanaz, mint a decemberi sulibulin. Semmi extra-válaszol Dani.
-Szuper-mondja mogorván Gréta.-Ott se tudtam mit csinálni. Akkor most menjünk haza?
-Ne. Szerintem üljünk le valahova és beszélgessünk-ajánlja fel Adél-Legalább jobban megismerjük egymást. Jó?-mindenki bólint. Lemegyünk az ebédlőbe és leülünk egy asztal mellé, aztán elkezdünk beszélgetni. Vicces sztorikat mesélünk magunkról, felidézzük, hogyan is ismerkedtünk meg egymással. Megtudtam, hogy Gréta imád rajzolni, Adél pedig vásárolni. Semmi fontos dologról nem beszélünk, de mégis jól érzem magam.  Sose értettem, miért szeretnek egyes emberek beszélgetni, de most azt hiszem kezdem megérteni. Gyorsan elszáll az idő. Már hat óra van. Két órán át beszélgetni? Eddig azt hittem ez lehetetlen. De úgy tűnik, mégse.
-Hú, emberek, nem kellene mégis csinálni valamit? Úgy értem jól elbeszélgetünk itt, meg minden, de körbenézhetnénk-mondja Adél. Erre is rábólintunk, így elmegyünk a díszterembe, ahol-ugyanúgy, mint a sulibulin-táncolni lehet. Adélt azonnal felkéri a tizedikes barátja, engem pedig Dani hív táncolni. Gréta pedig szóba elegyedik egy B-s sráccal. A tánc után Danival elköszönünk Grétától és Adéltól, majd hazamegyünk. Úgyse tudnánk mit csinálni, és már Dani bátyja is haza készülődik, tehát muszáj vele mennünk, ha nem akarunk itt maradni.
Milyen volt a buli? Összességében véve unalmas, bár az a beszélgetés a lányokkal egész jó volt. Talán még össze is barátkozunk majd? Ki tudja.
 ***
Sziasztok! 
Ne haragudjatok, hogy tegnap nem volt rész, de nem volt a gépen net, telefonról pedig nem akartam írni (tele lett volna helyesírási hibával)
Nemrég hallottam egy olyan hírt, hogy megszűnik valami Google Reader, vagy mi, ezért Bloglovint kell használni, vagy mi??? Ez miben érint bennünket? Át kell valahova regisztrálni?? Ha valaki tudja, legyen szíves világosítson fel, mert én nem értek az ilyenekhez... Hülye vagyok ehhez :P
És úgy gondoltam, hogy felülre csinálnék egy "Ruhák" menüpontot, ahol megtalálnátok azokat a ruhákat, amik egyes lányok viseltek különböző alkalmakkor (itt a sulibuliról, a szilveszterről és a tavaszi bálról beszélek) Persze csak azoknak a lányoknak a ruháit raknám ki, akiket min. egyszer megemlítettem az adott részben. Ha van erre igény, írd le komiba, és amint tudom, csinálom :)
És ismét mondom: következős rész kommentekért cserébe lesz :)
Üdv: A szerkesztő <3

5 megjegyzés:

  1. szia :) jó lett, itt van leíírva ,hogy hogyan lehet csinálni bloglovint http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a bloglovinos linket :) tehát akkor sok mindent nem érint szerencsére :)

      Törlés
  2. Igeen, csináld meg a ruhás menüpontoot!:D
    Blogírókat abban érinti a Google Reader megszűnése, hogy el fognak tűnni a feliratkozók. Szóval írhatod a bejegyzésed bloggeren, de mi, olvasók, azokat bloglovinon fogjuk látni, ha regisztrálunk oda, és követünk, de ha TE követsz is pár blogot, azokat többet bloggeren nem fogod tudni követni, ezért van a bloglovin. Ketté oszlik ez a cucc, na.:D Bejegyzés írása: blogger, kész bejegyzés olvasása: bloglovin, például. Vannak más ilyen oldalak is, de ezt használjuk a legtöbben. Remélem érthető volt.:DD
    Egyébként jó rész volt, érdekes, hogy kezd Viki is ismerkedni.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a magyarázatot :) tehát ugyanígy blogspoton kell csinálni a blogot, de csak bloglovinról tudsz feliratkozni? De hülyeség... Akkor csinálom majd a ruhás részt :)

      Törlés
  3. Sziasztok! Aki olvassa: Nem tudom előre, mikor lesz új rész, most át kell gondolnom egy kicsit, hogy is lesz ez...

    VálaszTörlés